A kisebbik fiú öröksége megkapása után úgy megy el, mintha soha többé nem akarna visszatérni. Mintha csak a szabadság és a szórakozás lebegne a szemei előtt. Se a munka, se a családja, se semmi nem érdekli saját magán kívül. Szakítani akar az egész életformával, amelyben nevelték. Elszegényedik, nem kap sehol munkát, ha mégis, akkor disznók mellett kell lennie egész nap, és rájuk vigyázni, az ő étküket enni. Ekkor kezdi átértékelni az életét. Elhatározza, hogy hazatér, de nem vallja be tettének következményeit, viszont igaz bűnbánattal megy az édesapja elé.

 
Vele ellentétben az idősebbik fiú látszólag nem tékozolt, apja mellett maradt mindvégig, hűséges volt hozzá szolgai engedelmeskedésével. Megharagszik öccsére, mert miután hazatért, ünnepség fogadta, holott büntetést érdemelt volna. Folyton hajtogatta, hogy ő járt a helyes úton, mégis testvérét becsülik meg jobban. Magának akarta a jutalmat, öccsének a büntetést. Az édesapa örül annak, hogy régen látott fia hazatért. Nem tagadja meg tőle az örökséget, éppen ellenkezőleg. Kisebbik fiát a történtek ellenére is szereti, a nagyobbikat örömre buzdítja. Úgy gondolja, hogy többet ér az, ha egy ember letér a jó útról, viszont később rájön arra, hogy ez így nem működik, és megbánja tettét.

Mindenkinek jár még egy esély.

Bánhidi Bettina 11.b
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium