Egyrészt jó lenne minél gyorsabban túl lenni ezen az időpillanaton, másrészt viszont szeretném meghosszabbítani, mert jó újra elmerülni az élményekben, amelyeknek hangulatát nem csak ezek a helyszínek árasztják magukból, amelyekre az utolsó csengőszó után énekelve indulunk, hanem az emberek is. Azok az emberek, akik segítették túlélni ezt a négy évet, a tanárok, akiktől mindig megkaptuk a második esélyt, a szüleink, akik mindenben támogattak, és a barátok, akiknek az élmények köszönhetők.

Ez életünk egy fontos szakasza, ami igazából nem a ballagással, hanem a sikeres érettségi vizsgákkal zárul le. Véleményem szerint a ballagás ünnepélyes pillanataira szükség van, de nem akkor, amikor megtartják. Furcsa az, hogy előbb ballagunk, aztán érettségizünk. Fordítva kellene…

Én a Mindszenty Gimnáziumba járok. Nálunk a ballagás kissé szokatlan, hiszen a hálaadó szentmise után kezdődik csak meg a ballagási ünnepség. Először az osztályba megyünk, ahol osztályfőnökünk féltő szavakkal búcsúztat minket, és mi is őt. Kissé furcsa, hiszen még találkozunk jövő héten az írásbeli vizsgán, aztán egy hónap múlva a szóbeliken is.

Egy utolsó simítás a ruhákon, hajakon, felvesszük a tarisznyát és a virágot, kilépünk a folyosóra, és énekelve útnak indulunk. A sorfalat álló diákokkal összemosolygunk, vagy éppen egy-egy könnycsepp gördül le az arcunkon. Az emlékek még egyszer, utoljára végigpörögnek a fejünkben, és eszünkbe jut, hogy az életünk még igazán csak most kezdődik…

Herman Andrea (12.a)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium