A vívás küzdősport. Az a cél, hogy az ellenfelet az érvényes találati felületen megszúrjuk. A vívásnak három fajtája van: tőr, kard, párbajtőr. A kardnál a csípőtől felfelé, a tőrnél a törzs, a párbajtőrnél az egész test az érvényes találati felület. A ruházat részei: fejvéd, mellvéd, nagrág, hónaljvéd, kesztyű, lamé, plasztrom, vezeték, zokni, cipő. A vívás fő tartozéka a pást. A pást az a hely, ahol a küzdelem folyik. A pást méretei: hosszúsága 14 méter, szélessége 1,5-2 méter. A vezeték végét a páston lelógó kötélbe kell tenni.

A kezdéskor próbát tartunk, ezáltal megtudjuk, jó-e a másik laméja. Utána köszöntjük az ellenfelet és a bírót. A bíró a „Készen?”-jelszót azért kérdezi meg, hogy meggyőződjön róla, kezdődhet-e az asszó. A „Rajta!”-vezényszóra elindulnak a versenyzők. Ha a lámpa pirosan vagy zölden világít, azt egylámpás tusnak hívjuk. Ha például a lámpa pirosan és felső fehéren jelez, akkor az annak a jele, hogy valaki kézen szúrta az ellenfelét, de ő megszúrta a másikat, övé a tus. Az asszókat általában ötig vívják.  

A vívás lényeges elemeinek magyarázata után híres vívókat sorolok fel: Nagy Tímea, Elek Ilona, Kárpáti Rudolf, Fülöp Mihály, Gerevich Aladár.

A vívás örömsport, nagy türelem és sok gyakorlás kell ahhoz, hogy elmondhassuk magunkról: „Én jól tudok vívni!” De mindnyájan erre törekszünk.

Belléncs Fanni (5.b)
Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium