Farkas Ferenc
szobrász, középiskolai tanár
1976-ban érettségizett a Pécsi Művészeti Szakközépiskola kerámia szakán, diplomát pedig a Magyar Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszékén szerzett.
Tanulmányait 1987-ben az intézmény mesterképzős hallgatójaként fejezte be.
1994 óta az Ady Endre Művészeti Általános Iskola és Gimnázium művésztanára, ahol rajzot, kerámiát és szobrászatot oktat.
Alapvetően realista felfogású szobrait fából, kőből és bronzból készíti saját öntőműhelyében. Kiváló karakterábrázoló készségének köszönhetően gyakorta kap felkérést portrészobrokra, de a művészettörténet jelesei előtt tisztelgő szubjektív hangvételű sorozata is kiemelkedő. Alkotásai az ország és a megye jó néhány településének tereit, parkjait, középületeit és templomait díszítik. Számos munkája megtalálható múzeumok gyűjteményeiben, valamint magángyűjtőknél.
Kiemelkedő tehetségét számos díjjal ismerték el: 1985-ben az ELTE 350 éves érempályázatának I. díját kapta.
1986-ban Herman Lipót-díj, 1991-ben a Zala Megyei Tárlat, a Megyei Közgyűlés díja, 1995-ben a Zala’Art-díj, 2005-ben ismét a Zala Megyei Tárlat, a Megyei Közgyűlés díja, 2007-ben, a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének a legszebb emlékérem tervezőjének járó díj birtokosa lett. Művészeti tevékenységét a Pannon Művészeti Könyvek sorozatában megjelent kötet szedte csokorba, amely a ’80-as évek végétől mintegy 60 alkotást vonultat fel.
Farkas Ferenc kiváló pedagógus, a művészetek alapos ismeretének és rendkívüli pedagógiai érzékének köszönhetően sok-sok gyermek élheti át az alkotás örömét. Közülük többen éppen tanár úr inspirálására kerültek művészi pályára.
Mind az Ady Iskola, mind Zalaegerszeg művészeti életében betöltött szerepe jelentős és meghatározó.
Kostyál László művészettörténész így írt róla: „Somogyi Józseftől azt az útmutatást kapta az Akadémián, hogy minden körülmények között legyen önmaga. Látszólag semmi különöset nem csinált, szobrai mégis egyszerre voltak teljesen hagyományosak és teljesen „farkasferisek”, amivel kicsit zavarba is hozta a szemlélőt. Nem lehetett ugyanis egyszerűen továbblépni mellőlük egy „nem időszerű”-t dünnyögve magunkban, mert a szobrok utánunk nyúltak. Megszólítottak, és muszáj volt válaszolni. S e nézőt megállító belső erő két forrásból táplálkozott: a csendes melankóliából és a lényegre törő őszinteségből.”
A város kulturális életét gazdagító művészete és alkotó tevékenysége elismeréseként 2014-ben Zalaegerszegért díjat kapott.
Tartalom megosztása: