Csapó Béla

Gránit diplomás pedagógus

1918. december 19-én, az akkor még Magyarországhoz tartozó Zágrábban született. Apja cipész majd később vasúti altiszt volt, édesanyja 3 gyermeket nevelt.
1920-ban a Trianoni békeszerződés miatt kiutasították a családot Zágrábból, és Tapolcára kerültek, itt végezte a 4 elemi és 4 polgári évfolyamot.
Édesapja nyugdíjazása után 1933-ban Pápára költöztek. A pápai Tanítóképzőben 5 év tanulmány után jeles bizonyítvánnyal szerzett képesítést.
1938-ban, az iskola befejezése után azonnal állást kapott a Mezőgazdasági Szakiskolában, mint irodai kisegítő, de emellett közismereti tantárgyakat is tanított.
1940 őszén a földművelődési miniszter tiszteletdíjas tanítóvá nevezte ki ideiglenes minőségben. Még ebben az évben decemberben tényleges katonai szolgálatra, Körmendre hívták be. Távbeszélő és rádiós kiképzést kapott.

A mezőgazdasági miniszter még a katonai szolgálat alatt, 1941-ben ideiglenes minőségű magyar királyi helyettes tanítóvá, majd 1942-ben végleges tanítóvá nevezte ki.
1943 októberében szerelt le tartalékos zászlósként, majd az Észak-Komáromi Téli Gazdasági Iskolába helyezték tanítani.
1944 januárjában katonai szolgálatra hívták be a 35/ll. zászlóaljhoz távbeszélő szakaszparancsnoknak. Rádiósként részt vett a tatárhágói, makói, seregélyesi, inkei, iharosberényi és nagykanizsai harcokban.
1945 márciusában a visszavonuláskor többen is megszöktek, amiért Vitéz Kuty László százados őt tartotta felelősnek, ezért dühében rálőtt és jobb karján megsebesítette. Ezek után lefokozták honvédnek és a landsuti hadikórházba került.
Május közepén sok, alig gyógyult társával együtt a régensburgi USA hadifogolytáborba szállították, majd innen Saal an der Dunauba. Ez 1945 októberében megszűnt, ezért menetlevéllel elbocsátották. Karácsonyra ért haza Pápára.

Az Igazoló Bizottság büntetlennek találta, ezért állást kapott a Zalaegerszegi Téli Gazdasági Iskolában, ahol 14-18 éves diákoknak közismereti tárgyakat tanított.
1947-ben az iskola megszűnése miatt a Petőfi Sándor Általános Iskolába helyezték. Mivel az iskolában testnevelő tanár nem volt, ezért elsőként elvállalta a fiúk testedzését. 1953-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán testnevelő tanári vizsgát tett jeles eredménnyel, és megszerezte a kézilabda segédedzői bizonyítványt, így már tanári kinevezést kaphatott.
Politechnika tantárgy oktatását is elvállalta iskolájában, ezért 1965-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán jeles eredménnyel államvizsgázott ebből a tárgyból is. Az első képesített gyakorlati foglalkozást oktatók voltak ők akkor az országban.

Az iskolában elsőként vezette be a kézilabda oktatást. Eleinte iskolán belül voltak a mérkőzések, később a szombathelyi iskolásokkal játszottak. 1953-ban a megyében elsőként megalakult Ruhagyár női kézilabda csapatának lett az edzője.
1960-ban a határőrség első férfi kézilabda csapatának, a Dózsának lett az edzője. Eleinte kosarasok és testnevelő tanárok, később már csak sorkatonák játszottak bent. 1962-ben a csapat bejutott az NB ll-be.

Ugyancsak 1960-ban alakították meg Lőrincz Istvánnal a Zala megyei Kézilabda Szövetséget, melynek 3 évig volt az elnöke. Később a Honvéd SE-nek, a ZTE-nek volt edzője.
Elvégezte a kézilabda és atlétika bírói, illetve az atlétikai segédedzői tanfolyamot.

A háború előtt megszerzett távbeszélő és rádiós tudásának köszönhetően a Magyar Honvédelmi Szövetségen belül megalakult a civil rádióamatőr Városi Rádiós Klub, melynek elnöke volt 1954 és 1976 közt. Az iskolában is létrehozta az első rádiós szakkört. A műszaki érdeklődésű gyerekek élvezték, így sok fiatallal megszerettette az elektrotechnikát.

1976-ban „Az oktatásügy kiváló dolgozója” címmel ismerték el a munkáját.

1980-ban nyugdíjba vonult, de ezt követően még az Ady Endre Általános Iskolában másfél évig, majd az Eötvös Általános Iskolában fél évig helyettesített. Nyugdíjasként napközis tanár volt még 2 éven keresztül a Petőfi Iskolában is.

Pedagógusi munkásságát elismerések, emlék-diplomák sokasága dicsérik:

1988 – Arany díszoklevél
1998 – Gyémánt díszoklevél
2003 – Vas díszoklevél
2008 – Rubin díszoklevél
2013 – Gránit diploma

Pedagógusi munkáját, szakmai tevékenységét 2014-ben Zalaegerszegért díjjal jutalmazta az önkormányzat.

Még a kilencvenes éveiben is aktív volt, szeretett barkácsolni, verset írni, illetve verseit összerendezgetni.
2016-ban, 98 éves korában hunyt el.