A Határtalanul program keretében május 3-án az évfolyammal Erdélybe indultunk.

Törzsgyökeres zalaiként elmondhatom, hogy nincs szebb vidék, mint a dimbes-dombos Zala megye. Nem csupán azért gondolom így, mert ide húz a szívem, hanem mert bárki lelkét rabul tudják ejteni és el tudják varázsolni a gyönyörű dombságok és a vadregénybe illő zöldellő vidékek. Mindig vissza fogok vágyni ide, hiszen szülőföldemként tekintek erre a tájra.

Iskolánk 7. osztályos tanulói idén is eltölthettek öt napot Erdélyben a Határtalanul pályázat segítségével. Már nagyon sokat hallottam az ott élő magyarok szokásairól, a hegyvidéki tájakról, mégis amikor átléptük a határt, és az alföldet felváltották a hegyek, a látvány meglepően lenyűgöző volt. A domboldalban birkák, tehenek legeltek, a rétek tarkállottak a sokszínű virágoktól.

Szülőföld nem jelent mást számomra, mint megnyugvást és otthont. 18 éve szüleimmel és testvéremmel Zala megyében, Bucsuszentlászlón élek. Minden egyes gyerekkori emlék, a barátok és az iskola is ideköt. Mosolyogva emlékezek vissza azokra a pillanatokra, amikor először ki tudtam mondani azt a szót, hogy otthon.

Május elején az évfolyammal Erdélyben jártunk. Én legszívesebben még mindig ott lennék.

1998 márciusa sötét volt és hideg. Az időjárás inkább a tél közepét idézte, nem a tavaszt, a természet borzasztóan szenvedett. Ezen a márciuson jöttem világra, és aki jelen volt, úgy emlékszik vissza, hogy azon a délutánon kisütött a nap, és az egész Kolozsvárt fényben fürdette meg néhány röpke óra erejéig.

Az EMMI által támogatott Határtalanul pályázat keretében idén is volt lehetőség arra, hogy iskolánk 7. osztályos tanulói ellátogassanak Erdélybe. Ezáltal is ápolva az eddigi kapcsolatokat és megtekinteni a nevezetességeket.

Először rendeztek közgazdász bált a Budapesti Gazdasági Egyetem zalaegerszegi gazdálkodási karán. A rendhagyó eseményen a résztvevők egy rövid tárlatvezetésen tekinthették meg az intézmény kreatív munkatársainak alkotásait.

Napok kérdése csupán, és itt van a nyár! Egészen pontosan már itt van, legalább is az időjárást illetően. De nekünk, diákoknak az utolsó tanítási nap jelenti a nyár kezdetét. Az a mámoros pillanat, amikor otthon letesszük a táskát, és tudjuk: holnap nem kell bepakolni a könyveket, füzeteket. Sőt, nemcsak holnap, hanem egy jó darabig egyáltalán nem lesz szükségünk ezekre a dolgokra.

Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe, hogy valószínűleg valami varázslat lehet a dologban. Igen, ez az egyetlen megoldás. Másként hogyan lehetne, hogy nyolc hosszú év, számtalan hónap, felfoghatatlanul sok óra és néhány óraközi szünet egy szempillantás alatt véget ér. Az élmények egyetlen perccé sűrűsödnek. Furcsa, érdekes, hosszú és mégis rövid perccé, melyben annyi minden megfér egymás mellett: az álmos hétfő reggelektől a pénteki napok véget nem akaró óráin keresztül az otthon töltött nyári estékig. Színek, illatok, ízek, arcok, emberek.