November elején a keresztény kultúrkörben két nevezetes ünnep követi egymást. November 1-je Mindenszentek ünnepe, november 2-a halottak napja.

Székelyudvarhelyen születtem, szüleim szintén ott éltek. Kétéves koromban költöztünk Magyarországra. Amikor az iskolában tanítási szünet van, felkerekedünk, és meglátogatjuk a nagyszüleimet. Szinte minden rokonom Erdélyben él a mai napig. Az unokatestvéreim oda járnak iskolába is. Minden tantárgyat magyarul tanulnak, a tanárok és tanárnők is magyarul beszélnek.

Doktor John Dolittle sikeres, megbecsült orvos Puddleby városkában. Egészen addig tart az idilli állapot, míg páciensei végképp megelégelik az állatok iránti szeretetét, s otthagyják. Egész házát és kertjét ellepik ugyanis kedvencei, s ezzel nem is volna baj mindaddig, míg a rendelőben is fel nem tűnnek.

Miután Magua, az indián felderítő tévútra vezeti őket, Munro alezredes két lánya egy erdőjáró és két mohikán segítségével igyekszik biztonságban átkelni a gyarmati idők Amerikájának rengetegein. De Maguanak – aki egy régi sérelem miatt bosszút akar állni a lányok apján-, más tervei vannak.

Kereszténynek lenni annyit jelent, mint Krisztust követni a kereszthordozásban, társa lenni a halálban és a feltámadásban. Részesedni benne, a hit és a szentségek révén.

Ez a nyár nagyon jól indult. A családommal elmentünk sok csodálatos helyre kirándulni, meglátogattuk a rokonokat, és rengeteget fürödtünk.

Kereszt. Hogy e gyönyörű szó honnan ered, nem tudom. Biztosan idegen nyelvű népek is használják e szót, de annyiféleképpen, annyi jelentéssel, mint a mi csodálatos nyelvünk, biztosan nincs még egy nyelv. Ha e szót hallom, először is az a keresztfa jut az eszembe, amelyet Jézus Krisztus a vállára vett, végigjárta vele a véres keresztutat, és amelyen kilehelte lelkét.

Ezen a nyáron a nagymamámnál töltöttem a legtöbb időmet. Segítettem neki a kertben, megetettem a csirkéket, és a kutyával sokat játszottam. Számítógépeztem, tévéztem, fociztam, kosaraztam.

Németh Petra Vágyódás című versével nevezett a Virtuális Városi Diákújság pályázatra.

10 pohár whiskyt ürítettem ki egymás után. Szánalmasnak, egy céltalanul bolyongó senkinek éreztem magam, de még mielőtt egy újabb pohárral rendeltem volna magamnak, és az italban kerestem volna a válaszokat, és a problémáimra a megoldást, felálltam a bárpulttól.