Vajda József

tanár, népzenekutató, népdalgyűjtő

Vajda József 1920. január 3-án született Mosonban.

Édesapja, Vajda József kiskereskedő, édesanyja, Luka Anna háztartásbeli volt. Négyen voltak testvérek.
Öt évig járt az elemi iskolába Várdombra, már fiatalon tanítónak készült.
Az elemi iskola után a magyaróvári piarista gimnáziumba került. A gimnázium után a pápai állami fiú tanítóképző intézetbe jelentkezett, ahol az éneket Hatvani János tanította, tőle tanulta meg a szolmizálást és a lapról olvasást is.

1936-ban nagyszülei Pápára költöztek a nagynénjéhez, és őt is odavették magukhoz.
1938-ban Szent István halálának 900. évfordulójára a tanítóképző előadta Sík Sándor: István király című drámáját, amelyben ő is szerepelt regősként. A regölést egy osztálytársától tanulta meg, aki galamboki volt, hiszen Galambokon élt még a regölés, mint népszokás. Ez volt első találkozása a népzenével.
Az 1939-40-es tanévben már próbálkozott a zeneszerzéssel. Ballagásra írt egy dalt, amelyet elő is adtak. A Ballagási nótáit és néhány magyar nótát elküldött a Magyar Zenealbum 1940. évi országos pályázatára. Októberben kapta meg az értesítését, hogy a pályázaton a Ballagási nótát III/b. (nagy ezüstérem) díjjal tüntették ki, majd 1941. januárjában meg is jelent.

Időközben kántortanítói oklevelet szerzett, majd Zalanémetfaluba került kántortanítónak.

1941-ben menyasszonyával, Etelkával Lickóvadamosra pályáztak, meg is nyerték. Itt csak egy hónapig tanított, vasárnaponként pedig Gellénházán kántorizált.

1941. október 11-én vonult be Zalaegerszegre katonai szolgálatra. 1944. júniusában ment ki a frontra. 1945. január 22-én Krasznahorka és Rozsnyó között a lövészárokban egy becsapódó akna elroncsolta a bal lábszárát, melyet Koháriházán, a kórházban amputáltak.
Áprilistól az amerikaiak ostromolták Passaut. Májusban elfoglalták, és a magyarok előjöhettek az óvóhelyekről. Itt, a fogság alatt is minden nap muzsikált, komponált. Kórust alapított az ápolónőkből és a sebesültekből. Többszólamú egyházi műveket, háromszólamú férfikari műveket, vegyeskari műveket tanított. Októberben a többi sebesülttel együtt hazautaztak a kórházvonattal Magyarországra. A csonk sajnos nem gyógyult be, így 1946-ben a bal lábát térd felett újból csonkolták.

1946. szeptemberétől a felső tagozatot tanította Csáfordon, ahol megalakították a Kalászt és a Kalotot.
Fülöp István, a Zalai Táj- és Népkutató Munkaközösség vezetője buzdította először néprajzi anyaggyűjtésére (népszokások, a falu földrajzi neveinek összeírása, azok kutatása). Majd 1947-ben a népdalok gyűjtésére is felkérte. 1947 pünkösdjén gyűjtötte az első népdalokat Alsóhegyen, Kiglics Mátyástól.

1947. augusztus 26-án megszületett harmadik gyermeke, József, későbbi fagottművész.

A csáfordi iskolában vezető tanári beosztást kapott. 1948-49-ben kezdte el a község halámeveinek gyűjtését. A falu történetét is megpróbálta felkutatni.

1950-ben áthelyezték Novára. 1951. szeptemberétől éneket is tanított, iskolai énekkart szervezett, majd nekifogott a népdalgyűjtésnek, illetve a tanulóknak népdalgyűjtési versenyt szervezett. Az így kapott szövegek alapján ment el a családokhoz, és jegyezte le hallás után a népdalokat, hiszen magnó akkoriban még nem volt. Az összegyűjtött dalok kottáját Fülöp István továbbította a Néprajzi Múzeumba. A tetszetősebb népdalokból feldolgozásokat (biciniumokat) is készített.

1952. januárjában megbízólevelet kapott a Zala megyei Tanács Népművelési Osztályától néprajzi munka végzésére.
Közben 1952. júliusában és augusztusában karnagyképző tanfolyamot végzett Alsógödön.

1952. december 16-án a megyei Kodály-ünnepségen a novai iskolai kórus remekül szerepelt. Ennek hatására vetették fel, hogy próbáljon meg egy népi együttest szervezni Nován, amely a község valamely látványos népszokását vinné színpadra, ezért lakodalmas szokások és dalok gyűjtésébe fogott. Ezekből az első bemutatkozás 1953. januárjában volt, hatalmas sikerrel. Júniusban a tanévzáró hangversenyre dr. Kerényi György és Kertész Gyula, a MTA Népzenekutató csoportjának két munkatársa is eljött.

1952. július 15-én megbízást kapott az MTA Magyar Népzene Tára szerkesztőségétől, hogy végezzen gyűjtést Nován és környékén párosító dalok és kosarazó játék témakörben.
Még ebben az évben az Országos Néprajzi Gyűjtőpályázatra a Novai bellehemest és 50 novai népdalt küldött be, amelyekkel első helyezést ért el.

1954-ben és 1956-ban megkapta „Az oktatás kiváló dolgozója” kitüntetést.

1957 őszén alakult a Zala megyei pedagógus művészegyüttes, amelyet Pungor Antal vezetett.

Vannay János zeneszerző a Józsi bácsi által gyűjtött anyagból válogatott népdalokat, és azokból készített kórusművet.
A IV. Országos Néprajzi Gyűjtőpályázaton Babos néni népdalkincse című anyaga 2. díjat nyert.

1958. márciusában rádiófelvétel készült „Egy népdalgyűjtő útinaplója” címmel.
1959-ben jelent meg a Megyei Művelődési osztály megbízásából összeállított kiadvány a „Cserta partján címmel”, amelyben 136 göcseji népdal szerepel.

Dalostalálkozókat szervezett, illetve több hasonló rendezvényre elvitte műsorát „Göcsejről jöttünk címmel”, amely Göcsej népköltészetét és népszokásait mutatta be.

Időközben a zalaegerszegi Liszt Ferenc zenei tagozatos általános igazgatói teendőinek ellátásával bízták meg, de a népzenegyűjtést Zalaegerszegen is folytatta.
Továbbá a megalakult pávakörök munkáját segítette dalcsokor-összeállításaival.

1972-ben a Magyar Rádió Mondókák és gyermekjátékok című munkáját dicséretében részesítette.

1973-ban megismerkedett Badacsonyi Lajossal, aki rengeteg népdalt énekelt neki – később az életútját is megírta „Fekete föld termi a jó búzát címmel”, amelyben az életpálya mellett Badacsonyi Lajos népdalkincsét is ismerteti.

Ugyanebben az évben a „Summásdalok” című pályamunkája is díjat nyert. Szeptemberben megjelent „A zalai zöld erdőben” című népdalgyűjteménye.
A Rádió felkérésére elkészítette a „Kivirágzott a diófa” – mondókák és gyermekjátékok Zala megyéből című munkáját.
1975-ben „Nótafaiskola” címmel felvételt készített a Rádió a Liszt Ferenc Altalános Iskola népzenei csoportjáról. 1977-ben rádiófelvétel készült Daloló, muzsikáló tájak: Göcsej, Egy zalai nótafa: Badacsonyi Lajos, illetve Három göcseji nótafa címmel.

1979-ben „Kiváló népművelő” kitüntetést kapott a Parlamentben.

A Zala megyei Idegenforgalmi Hivatal megbízásából „Göcseji lakodalmas” címmel egy 4 órás játékot állított össze.
1980-ban megjelent harmadik 333 népdalt magában foglaló népdalkiadványa „Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek?” címmel.
Még ebben az évben megkapta a Pedagógus szolgálati emlékérmet.

1983-ban a Rádió felkérte a „Szólj, szólj sípom” című műsor készítésére (népdalok, játékok Kandikó-kömyékről, Nováról. Észak-Göcsejről és Zalakomárról).
1985-ben a televízióban bemutatták a „Daloló, muzsikáló tájak” című műsorát.
1987-ben öszszeállította a „Zalai népi mondókák és gyermekjátékok” című gyűjteményét.
1988. május 28-án „Szép Zalában születtem” címmel kiadták hanglemezét.

1988. április 18-án Zalaegerszeg városától „Pro Urbe Zalaegerszeg” kitüntetést kapott. Novemberben megjelent „Új holdfényes nap” című kiadványa, mely gyermekjátékokat és mondókákat tartalmaz.
1988. augusztus 18-án Megyei Alkotói díjjal tüntették ki.
1988. márciusában megjelent az „Édesanyám rózsafája” című könyve, amely 40 népdalcsokrot tartalmaz.

1988. május 13-án „Zalaegerszeg díszpolgára” kitüntetést kapott.

Az 1980-90-es években sem hagyott fel népművelői munkájával, rendületlenül segítette a pávakörök fejlődését, népzenei ismertetőket tartott, táborokba járt mesélni a népzenéről, népszokásokról, a Zenetudományi Intézet tanácskozásain is rendszeresen részt vett.
Népdalköri találkozókra hívták előadónak – volt, hogy ő maga is énekelt saját gyűjtésű  népdalokat. Óvodák, iskolák is rendszeresen hívták rendhagyó népzenei órát tartani.
Emellett továbbképzéseket tartott népzenei együttesek és citerazenekar-vezetők számára. Rengeteg folklór-rendezvényen vett részt zsűriként és nézőkánt egyaránt.
Zala megye népzenei szakbizottságának vezetőjének is megválasztották.

1998-ban hunyt el.A sírban nyugszik a tanárember felesége is. A síremlék védett.
A Kossuth-díjas Németh János domborművet készített sírjára, a rá jellemző anyagból és stílusban.
Göcseji harang, virágok, gondoskodó kezek és hangjegyek is találhatóak a nagy mészkőbe illesztett alkotáson.

1989-ben megalakult a Vajda József Népdalkör, amely a neves népdalgyűjtő munkásságát igyekszik ápolni és tovább örökíteni.