Dr. Gyimesi Endre

volt országgyűlési képviselő

(Keszthely, 1952. október 20. –   )

Dr. Gyimesi Endre 1952 október 20-án, Keszthelyen született. Édesapja, Gyimesi Lajos tanyasi tanító, gyógypedagógus volt. Bátyja a 2020-ban elhunyt Gyimesi László Lajos költő volt.
Nős, felesége bőrgyógyász főorvos, gyermekei: Kinga, Márton, és Katalin.

Dr. Gyimesi Endre 1971-ben érettségizett a zalaszentgróti Béri Balogh Ádám Gimnáziumban.
Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem-könyvtár szakán végezte, ahol 1980-ban bölcsészdoktori vizsgát tett. Egyetemi évei alatt történettudományi intézetben dolgozott.

1977-től a Zala Megyei Könyvtár helytörténeti munkatársa, 1981 és 1986 között a József Attila Könyvtár igazgatója, majd a Zala Megyei Levéltár igazgató-helyettese, 1988-tól pedig az intézmény igazgatója.

1972 óta rendszeres publikációs tevékenységet folytat, elsősorban történettudomány és művelődéstörténet tárgykörben. Több önálló kiadvány szerzője, szerkesztője a Zalai Gyűjtemény című tudományos sorozatnak.

1991 óta Zalaegerszeg Megyei Jogú Város képviselő testületének tagja, majd 1994 és 2010 között 4 cikluson át a város polgármestere. Ez idő alatt kormányzati megbízást is betöltött.

2002-től országgyűlési képviselő lett, valamint a parlament önkormányzati bizottságának, majd 2006-tól a kulturális és sajtóbizottságának volt a tagja. 2010-ben ismételten országgyűlési képviselővé választották, és a levéltárakért felelős miniszteri biztos lett, helyettes államtitkári rangban.

Ezen tisztségei mellett említésre méltó:

1990-1995 között a TESZ megyei elnöke és az országos ügyvivő testület tagja,
1992-1994 között a ZTE-Goldsun Kosárlabda Szakosztályának elnöke,
1990-1994 között Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Közgyűlése kulturális albizottságának vezetője, sportbizottságának tagja,
1992-től a Degré Alajos Honismereti Alapítvány elnöke,
1996-tól a Millecentenáriumi Alapítvány elnöke,
2007-től a Zala György Emlékbizottság elnöke,
1997-től a MOB tagja,
1998-tól a Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ) kulturális bizottságának elnöke, majd 2000-től a szövetség alelnöke volt.

Munkája során több elismerésben részesült, melyek közül számára a legkedvesebb az amelyet 1970-ben életmentésért kapott, mert 1969 nyarán kimentett egy fuldokló férfit a Bodrog folyóból.
1998-ban egyéni elismerést kapott a Belügyminisztériumtól a nagylengyeli gázkitörés elhárítása során végzett munkájáért.

2000-ben a Honvédelmi minisztertől a honvédelem ügye érdekében végzett kiemelkedő teljesítményéért kapott kitüntetést.
2001-ben a gazdasági minisztertől Pro Turismo díjat vehetett át.

2008-ben pedig elnyerte az „Év Polgármestere” címet is.

2019-ben pedig a „Magyar Érdemrend Tisztikeresztje” kitüntetésben részesült.

Művelődéstörténeti és helytörténeti kutatások, illetve publikációk mellett hobbija a sport.

Szakmai, közéleti szerepvállalása elismeréseként 2011-ben Zalaegerszeg városának díszpolgári kitüntetésében részesült a korábbi városvezető.