Kisfaludy Strobl Zsigmond

szobrászművész

(Alsórajk, Zala vármegye, 1884. június 30. – Budapest, 1975. augusztus 14.)

1884. július 1-én született a Zala vármegyei Alsórajkon Strobel Zsigmond Simon néven.
Apja Strobel Zsigmond göcseji kántortanító elszegényedett nemesi családból származott. Anyja, Hampel Rozália jó ideig a háziasszonyi teendőket ellátó özvegyasszony volt apja házánál. Zsigmond a harmadik gyermek volt a családban. Két idősebb testvére korán, egyikük még az ő születése előtt meghalt. A jóval idősebb anyai féltestvérei mellett ő maradt szülei egyetlen közös gyermeke. A szülők házassága a nagy kor- és műveltségbeli különbség miatt korán megromlott. Válásuk után az apa hosszú ideig egyedül nevelte fiát, és az anyagi nehézségek ellenére nagy gonddal terelgette az ifjú szellemét a szép és a jó irányába. 1896-ban elvitte Budapestre a millenniumi kiállításra. Az ott látott pompa és csillogás örökre beleivódott a nyiladozó értelmű fiú emlékezetébe.

Az Iparművészeti Iskolában 1901 és 1904 között Mátrai Lajos és Lórántfi Antal tanítványa volt. Eközben Strobl Alajos irányításával 2 akttanulmányt készített (1904, illetve 1905 nyarán). Ezután Zala vármegye ösztöndíjával egy évig Bécsben tanult. Hazatérése után, 1904 és 1908 között Radnai Béla és Székely Bertalan voltak a mesterei a Mintarajziskolában.

Első gyűjteményes kiállítása 1909-ben volt. 1912-ben a Rudics-díj segítségével bejárta Nyugat-Európát Firenzétől Párizsig. Első köztéri megbízását 1913-ban kapta, Horváth Mihály történész monumentális köztéri szobrát kellett megterveznie, Szentesen állították fel 1934-ben az azonos nevű gimnázium közelében, ma a város főterén, a Kossuth tér közepén áll. Ezen emlékmű az akadémista művészeti irányzat szellemében készült, ekkorra már tökéletesen elsajátította Adolf von Hildebrand klasszikus fegyelmet sugalló esztétikáját, e hivatalos művészeti irányzat követelményeit, amelyet szerencsére nála hamarosan oldottabbá tett a szecessziós áramlat iránti vonzalma, s saját romantikus lelkületéből fakadóan a neobarokk stíluselemek alkalmazása, úgy mint a lendület és a mozgalmasság.

Az első világháborúban sajtóreferensként szolgált a fronton. 1917-ben megrendelést kapott a királytól a Gorlicei áttörés ábrázolására, a művét fel is állították Kassán, később viszont elpusztult. A hadsereg számos vezetőjéről portrét készített, köztük Arthur Arz von Straussenburg vezérezredesről.
A forradalmak idején is alkotott, megformázott egy őszirózsás katonát.

Az 1920-as évektől számos első világháborús hősi emlékmű elkészítésére kapott megrendelést. Köztéri alkotásai közül jóval több mint 50 áll hazai köztereken. 1927-28-ban angliai és amerikai utazásokat tett, nagy sikere volt ott portrészobraival.

Portrészobrokat alkotott az arisztokrácia, a politikai és művészeti élet jeleseiről. Számos alkotását külföldi köztereken is felállították.

1921 és 1960 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.

A két világháború közt és második világháború után is az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar szobrász volt a másik két klasszicizáló szobrász, Szentgyörgyi István és Sidló Ferenc mellett.
Ekkor az egyik legsikeresebb tanítványa, a szintén Zala megyei származású Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész a tanársegédje volt.
1947-ben állították fel Budapesten a Felszabadulási emlékművet (mai nevén Szabadság-szobrot).

1948-ban ismét járt Angliában és Franciaországban, majd többször a Szovjetunióban és a korabeli szocialista országokban is. 1949-ben Sztálin 70. születésnapjára rendeltek tőle egy szoborcsoportot, amit el is készített márványból, és még most is megvan Moszkvában Puskin Múzeumban, de itthoni másolatát, (ami mészkőből készült és Budapest V. kerülete Szabadság terén állították fel 1950-ben) az 1956-os forradalomban a népharag lerombolta.
A szoborcsoport egy munkás apát és feleségét, egy parasztasszonyt ábrázolt, s előttük két gyermeküket, egy kisfiút és egy kislányt, akik virágfüzért tartanak a kezükben mintegy szimbolikusan, hogy felajánlják azt a diktátornak, adott esetben nyilvánvalóan a szobor keletkezésének körülményei és célzatossága váltotta ki a népharagot.

A konkrét háborús károk, ritkábban természeti csapások okozták a 20. századi köztéri szobrai pusztulását, mindezeknél sokkal gyakrabban a kurzusváltások vezettek a leselejtezéshez vagy lettek a megvalósítás gátjai.
Az általa 1944-ben tervezett Horthy István-emlékmű is csak terv maradt, s csak gipszmakettje maradt fenn. Azonban a Kardját néző huszár című kisplasztikája nyomán ma is sorozatban készülnek herendi porcelánból színes figurák Hadik-huszár néven.

Kisfaludi Strobl portrészobrai kiemelkedően jelentősek, de a szobrászat többi területén is: aktjai, domborművei, kisplasztikái, érmei, porcelánfigurái, de gyakran monumentális emlékművei is nagy formagazdagságot, s anyagismeretet, anyaggal való bánni tudást mutatnak.
Rendkívül gazdag és tanulságos politikai kurzusokon és nemzeti határokon átívelő művészete. Nagy tehetsége volt a mozgásábrázoláshoz, a karakterformáláshoz, a szimbólumok megragadásához, de ha a megrendelő úgy kívánta, akkor készített „valóságábrázoló” emlékműveket is.
Visszaemlékezései 1969-ben jelentek meg Emberek és szobrok címen.
„A tanulás nem volt a kenyerem, inkább rajzoltam, fúrtam-faragtam, sokat olvastam, főleg történelmet, üres óráimat a szabadban töltöttem, tanulmányoztam a réteket, a forrásokat, s az erdőket, házakat építettem összetört apró zsindelyekből. Nagy festő, nagy építész szerettem volna lenni. Tizennégy éves lehettem, amikor az udvarunkon kutat ástak. Nagyszerű, zsíros agyagot hoztak a felszínre: gyúrni kezdtem! Megtaláltam, amit idáig hiába kerestem, a forma úrrá lett eddigi érzéseim fölött – szobrász lettem” – írta önéletrajzában.

91 éves korában, 1975. augusztus 14-én, Budapesten hunyt el.

Művei (válogatás)

Köztéren:

• Íjász (1918, Városliget, Budapest)
• Észak szobra, (1921, Budapest)
• Tisza István (1926, Debrecen)
• Hősök szobra (1928, Nyíregyháza, Hősök tere)
• Komáromi Csipkés György (1930, Nyíregyháza)
• Szent Imre herceg (1930, Budapest, Horthy Miklós, ma: Móricz Zsigmond körtér)
• Kardját néző huszár (1932, Sopron)
• Darányi Ignác (1935, Budapest; 2017-ben újra felállították a Vajdahunyad várában)
• A gellérthegyi Felszabadulási emlékmű (1947, Budapest)
• Kossuth-emlékmű főalakja (1952, Budapest V. kerülete, Kossuth tér)
• Kossuth és Rákóczi (1953–1955, Millenniumi Emlékmű, Budapest)
• Energika (1956, Mátravidéki Erőmű)
• Végvári vitézek (1968, Eger)
• Hamilton tábornok (Aberdeen, Skócia)
• Kohász (1972, Ózd)

Portrék:

• Görgei Artúr (márvány, 39 cm; 1913)
• Fiú portré (1918)
• Györgyi Dénes, 1923
• Csók István (bronz, 1924)
• Iványi-Grünwald Béla, 1924
• Grósz Emil (öntött bronz, 1925)
• George Bernard Shaw, (bronz, 1932)
• Bajor Gizi (márvány, 1932)
• Pásztor János, (fehér márvány, 51 cm; 1944)
• Erzsébet angol hercegnő, későbbi II. Erzsébet (márvány, 1934)
• Somerset Maugham (bronz, 50 cm; 1949)
• Vorosilov marsall mellszobra (márvány, 1955)
• Kodály Zoltán, (oldalnézetből, márvány, 1963; s még egy szemből gipsz, 48 cm, 1966)
• Szakasits Árpád, Pátzay Pál, (1967)
• Teleki Blanka, (1971)

 Díjak, elismerések (válogatás)

• Rudics-díj (1912)
• Corvin-koszorú (1930)
• Kossuth-díj (1950, 1953)
• Kiváló művész (1952)
• A Szovjet Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja (1958)

Emlékezete

Szülőhelyén, Alsórajkon a volt Koller-kúriában működő polgármesteri hivatal a település neves szülöttének néhány alkotását bemutató emlékszobát őrzi.
1976-ban műveiből állandó kiállítást nyitottak a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban.

Fotóaléria: