Fekete György

belsőépítész

Fekete György 1932.09.28-án, Zalaegerszegen született.
Édesapja, Fekete Károly a város református gyülekezetének első lelkésze, a templomépítés megszervezője, édesanyja, Rácz Katalin tanítónő volt.

1957-ben végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskolát, mestere Kaesz Gyula volt. Pályája elején az Általános Épülettervező Vállalatnál (ÁÉTV) lett irányító tervező.
1964-től szabadfoglalkozású iparművész, 1980-tól 1983-ig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója, majd 1986 és 1989 között az Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője, illetve a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke volt.
1995-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett, majd 2011-ben a köztestületté alakult MMA elnökévé választották.
1997-től egyetemi tanárként a Soproni Egyetemen oktatott, később az egyetem professor emeritusa lett.

Művészeti alkotómunkája a belsőépítészet csaknem minden területét átfogja. Tervezett múzeumi kiállítási installációkat, középületbelsőket, református templombelsőket, iskolákat, üdülőszállókat, művelődési házakat és magyar kiállításokat külföldön.
Környezetkultúrával foglalkozó 6 tévésorozat (67 adás) forgatókönyveinek volt írója és műsorvezetője.
1993–94-ben a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, majd 1995-től társelnöke volt a Magyar Örökségeket Megnevező Bizottságnak, illetve elnöke a Magyar Örökség és Európa Egyesületnek.
1987 óta lapalapító főszerkesztője volt a Magyar Iparművészet című, negyedévenként megjelenő szakfolyóiratnak, amelyet 1993-ban újraindított.

Számos szakcikke, tanulmánya jelent meg a Művészet, Ipari Művészet, Ipari Forma, Magyar Építőművészet, Lakáskultúra, Hitel, Kapu, Faipar stb. szakmai, irodalmi és közművelődési orgánumokban.

1988-ban belépett az MDF-be, és 1990 és 1994 között a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes kulturális államtitkára volt.
1994-ben a XII. kerületi egyéni választókerületben szerzett egyéni mandátumot. 1995-ben kilépett az MDF-ből, ill. a frakcióból is, majd egy évi független képviselőség után 1996-ban belépett a Kereszténydemokrata Néppártba (KDNP). 1998-ban nem szerzett mandátumot, de 1997 és 2001 között a KDNP alelnöke volt.

Fekete György rendkívül gazdag pályát futott be, belsőépítészként, designerként, autonóm művészként, tanárként, íróként és kultúrpolitikusként egyaránt maradandót alkotott.
Szülővárosa is sokat köszönhet neki, tevékenyen részt vállalt a kulturális beruházások érdekében végzett lobbizásban, s mindenkor támogatta a zalaegerszegi fejlesztési törekvéseket.
Református gyökereihez mindenkor hű maradt, hitéről következetes bátorsággal tett tanúságot.
2012-ben 80. születésnapja alkalmából, Aranykor címmel rendezett nagyszabású kiállítást a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben.

Díjai, elismerései közül kiemelendő:

1996 – Munkácsy Mihály-díj

1978 – MTV Nívódíj

1981 – Érdemes művész

1998 – A Magyar Művészeti Akadémia arany oklevele

2007 – Tornyospálca díszpolgára

2011 – Prima díj

2012 – Kossuth-díj

2017 – Zala megye díszpolgára

2017 – A Magyar Érdemrend nagykeresztje

2018 – A Nemzet Művésze

2019 – Hegyvidék díszpolgára

2020. április 15-én hunyt el, június 23-án helyezték örök nyugalomra a Fiumei Úti Sírkertben. Búcsúztatóját Balog Zoltán református püspök vezette.
Beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a pályatársak nevében Mezei Gábor belsőépítész.

A zalaegerszegi Göcseji Múzeum állandó kiállítással tiszteleg Fekete György emléke előtt.
Fekete György nem is egy, hanem két teljes életműnyi munkát hagyott maga után. Elhivatottsággal végzett, színvonalas szakmai munkássága és közéleti tevékenysége elismeréseként 2003-ban szülővárosa díszpolgárává választották.

Tiszteletére 2020-ban emléktáblát avattak a református egyházközség Rózsák terén álló épületén.

Videógaléria:

In memoriam – Fekete György