Átadták a Zalaegerszegért díjakat, immár 20. alkalommal. Ezt olyan magánszemélyek, szervezetek kaphatják, akik és amelyek maradandót alkottak a város fejlesztésében, és tevékenységükkel Zalaegerszeg jó hírnevét öregbítették.

Testvérem, Gaál Levente 2013. november 22-én részt vett a Gyengénlátó Diákok Sportegyesülete által szervezett Látássérültek Országos Diák és Ifjúsági Úszóversenyén.

A Családsegítő Szolgálatnál 23 nehéz sorsú család vehetett át névre szóló csomagokat, amelyek elsősorban tartós élelmiszereket, édességeket és játékokat tartalmaztak.

Idén Zalaegerszegen már hetedik alkalommal rendezték meg az egyre népszerűbb kézművesek vásárát. A rendezvénynek a Keresztury ÁMK adott otthont a Landorhegyen.

Az évben sok ünnepnap van a naptárban, de a szívemhez a karácsony áll a legközelebb.

A Sitform Bútorgyár Bt. párnákat ajándékozott a zalaegerszegi bölcsődéknek. A kézzel varrt ajándék mellé egy meglepetéssel is készült a cég.

A Pannon Fejlesztési Alapítvány és önkéntesei lufikat eresztettek a magasba. A figyelemfelkeltés célja az volt, hogy népszerűsítsék a műszaki és mérnöki életpályákat.

A festészet, a művészet számomra soha nem egyszerű időtöltést, hanem az igazi felfedezést, a világ újjáalkotását jelentette és jelenti – színeken és formákon keresztül. Tudom, így „nagy gyermekként”, sőt kamaszként egészen másképp látom a világot, mint a felnőtt, úgynevezett hivatásos művészek, de ez így van rendjén. A művészetet felfoghatjuk egyfajta játékként is, és ebben a játékban korosztályom talán lehet annyira jó, akár a felnőttek. Mi ebben az önfeledt játékban találjuk meg igazán, s fedezzük fel magunkat – s ez miért ne lehetne művészi játék? A hazai és a nemzetközi képzőművészeti életben hány és hány alkotó próbált és próbál meg visszanyúlni gyermeki énjéhez ábrázolás- és kifejezésmódjában, világlátásában. Egészen más felnőttként a gyermeket „imitálni”, s megint más gyermekként művészi alkotásokat létrehozni.
A technika, az ábrázolásmód elsajátítása persze mindenkinek megtanulandó – s ez a folyamat az életem, életünk végéig tart.

Szívem néha kicsit fel és leszaladt, mindig bíztam egy személyben, ezért szét nem szakadt!

Szeptember elején a nagypapám már megkezdte az előkészületeket a szüretre.