Hősies magatartásukért az egész kormány

1906-ban Hősies magatartásukért az egész kormány Zalaegerszeg város díszpolgári címében részesült, ezért ebben az évben egyszerre 8 díjazott is volt:

Kossuth Ferenc (1841-1914) kereskedelemügyi miniszter

Dr. Wekerle Sándor (1848–1921) miniszterelnök, pénzügyminiszter

Gróf Apponyi Albert (1846–1933) vallás- és közoktatási miniszter

Jekelfalussy Lajos (1848–1911) honvédelmi miniszter

gróf Andrássy Gyula (1860–1929) belügyminiszter

Darányi Ignác (1849–1927) földművelésügyi miniszter

Polónyi Géza (1848–1920) igazságügyi miniszter

gróf Zichy Aladár (1864–1937) király személye körüli miniszter

1905-ben az országgyűlési választásokon a Szabadelvű Párt vereséget szenvedett, ennek ellenére az uralkodó mégis őket bízta meg a kormányalakítással. Az ellenzék országos ellenállást hirdetett, és Zala a nemzeti ellenállás első vonalában állt. Zala, azon megyék egyike volt, amely királyi biztost kapott, s az egyetlen olyan megye, amely azért kapott, mert a kiküldött kormánybiztos működését lehetetlenné tette. Válaszul a kormány megszüntette a megye autonómiáját, de a zalaiak így is kitartottak, és a közel másfél éves jól szervezett ellenállás elérte célját. Az uralkodó megegyezésre kényszerült, s az ellenzéknek is tetsző kormányt nevezett ki.

„Diadalra jutott a vármegyék ellenállása, amelyen megtört az önkényuralom” – örvendezett Zalaegerszeg város közgyűlése, s az ellenállást vezérlő bizottság elnökét – Deák Ferenc keresztfiát –, Kossuth Ferencet 1906. május 28-án díszpolgárrá választotta.

Az új kormány kereskedelmi minisztere az indoklás szerint „kimagasló hazafiasságáért, a lefolyt nemzeti küzdelemben tanúsított államférfiúi, bölcs vezetéséért, hálánk, szeretetünk, nagyrabecsülésünk és határtalan bizalmunk jeléül közfelkiáltással, városunk díszpolgárává megválasztottuk, … s mindazon jogokkal, melyeket városunk polgárai élveznek, ezentúl ünnepélyesen felruházzuk, s Zalaegerszeg rendezett tanácsú város díszpolgárának valljuk és elismerjük.” Kossuth Lajos fiának kitüntetését a kormány többi 7 tagjának díszpolgárrá választása követte a június 18-i közgyűlésen.

Oklevelük szövege egységes volt hősies kiállásukat méltatta.
A kitüntetést Batthyány Pál főispán vezetésével nagy küldöttség vitte Budapestre.
A miniszterelnöki palotában Wekerle Sándor köszönte meg az elismerést a többiek nevében is. „Kitüntetésük közéleti működésünknek egyik szép emléke lesz, de egyszersmint erőforrás is, melyből erőt meríthetünk, hogy hazánk jólétét előmozdítsuk.”

A díszokleveleket dús aranyozású csontkötésbe foglalták, mindegyiken az illető miniszter drágakőutánzattal kivert monogramjával.

Az új díszpolgárok közül háromnak (Kossuth, Darányi, Zichy) képviselőként is köze volt a megyéhez, a többiek közül Apponyi Alberttel, „a legnagyobb élő magyarral” alakított ki szoros kapcsolatot a város. Figyelték közéleti szereplését, s jelentős évfordulóin küldöttséggel vettek részt.
Az ötször is Béke Nobel-díjra jelölt díszpolgárról utcát is neveztek el (a Mártírok útja viselte nevét 1928 és 1948 között), amelyet ő szerény levélben köszönt meg. 1933-as halálakor rendkívüli közgyűlésen döntöttek arról, hogy megfestetik egész alakos képét, amelyet a közgyűlési teremben helyeznek el. Laczkó Gyula festményét 1936-ban emlékünnepség keretében avatták fel a II. Göcseji Héten.