Pék József

nyugalmazott jegyző

1927. november 26-án született.
1940-ben érettségizett Nagykanizsán a piarista gimnáziumban és szinte azonnal a palini körjegyzőségre került, mint közigazgatási gyakornok.
Szombathelyen, 1943-ban szerzett jegyzői oklevelet és ezt követően kinevezték a szepetneki körjegyzőség segédjegyzőjének.

Részt vett a II. világháborúban, amerikai, majd francia hadifogságba került. 1945 szeptemberében francia nyelvismerete és a fogságban keletkezett betegsége révén egyénileg szabadult a hadifogságból.
Miután a szülői házban testileg és lelkileg felépült, szolgálatra jelentkezett, újra munkába állt. 1950 és 1954 között a Zalaegerszegi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára volt.

Mindenért ő volt a felelős egy kusza, kiforratlan, politikailag nehezen kezelhető világban, ahol rendkívül erős volt a személyeskedés is, illetve egymás figyelése, de Zalaegerszeg városnak működnie kellett, az élet feltételeinek biztosításával.
Pék József párton kívüli volt, csak szakmai kérdésekkel foglalkozott. Amikor Szabó János vb. elnököt, aki bízott benne, félre állították, érezte, megváltozott körülötte a levegő.
Tisztségétől megfosztották és elbocsátották állásából, ezután került egy megyei vállalathoz, ott dolgozott 1957-es letartóztatásig.

Bár volt lehetősége külföldre menni, de Magyarországot semmilyen körülmények között nem kívánta elhagyni.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején először a városi, majd a megyei forradalmi tanács titkárává választották. A forradalomban betöltött szerepéért első fokon 7, másodfokon 5 évi börtönre ítélték. Végül 3 év után szabadult a budapesti Kozma utcai börtönből.

Ezek után nehezen kapott munkát, a közúti építőipari vállalatnál lesz segédmunkás, majd 1963-ban raktáros, de még ott is szemmel tartották.
Később vállalati beszerző lehetett, majd 1981-ben, mint anyaggazdász ment nyugdíjba, de 1985-ig ott dolgozott a vállalatnál.
Örült a rendszerváltozásnak, bízott a demokratikus átalakulásban, hiszen maga is egész életében a demokratikus jogokért küzdött.

1991-ben őt is rehabilitálták, Zalaegerszeg város közgyűlésének is állandó meghívottja lett.
Évekig, amíg az egészsége engedte személyesen is figyelemmel kísérte az önkormányzat munkáját.

Tagja volt a KÉSZ, a POFOSZ és az ’56-os Szövetség városi szervezeteinek is.
1994-től a Zala Megyei Választási Bizottság választott tagja volt. A választások tisztaságára, törvényességére figyelt társaival együtt. Bár Zalában mindig is a legnagyobb rendben mentek a dolgok, nem történt visszaélés, a jogszabályokat mindenki betartotta. A választási bizottság döntéseit, esetleges észrevételeit elfogadták a pártok is.

Pék József egész életében csak az embert nézte, nem azt, ki milyen párthoz tartozik. Az volt számára a fontos, hogy akivel együtt dolgozik, az tisztességes, becsületes, szókimondó ember-e, aki szeret dolgozni. Olyan időkben kellett helyt állnia és jegyzői munkát végeznie, amit ma már el sem tudunk képzelni.

Pék József a rendszerváltozás óta sok-sok kitüntetés és elismerés büszke tulajdonosa.
A belügyminiszter 1991-ben címzetes belügyminisztériumi főtanácsosi címet adományozott neki. 1992. január 20-án Zala megye címerével tüntették ki.
1994. április 2-án a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetés birtokosa lett.

1996-ban a városi közgyűlés Zalaegerszegért-díj elismerésben, 2001-ben pedig Díszpolgári címben részesítette.