Bethlen István

jogász, mezőgazdász, politikus; 1921-1931 között Magyarország miniszterelnöke

A magyar főnemesi, református gróf bethleni Bethlen család sarja. Édesapja gróf bethleni Bethlen István (1839–1881), édesanyja gróf széki Teleki Ilona (1849–1914) volt.
Gróf bethleni Bethlen István 1874. október 8-án született Gernyeszegen, Marosvásárhelytől északra, de a nagy erdélyi fejedelem Bethlen Gáborral nem állt rokonságban.
Kilencéves koráig Erdélyben nevelkedett, ezután 10 évig Bécsben tanult. A budapesti egyetem jogi karán és fél évig Angliában folytatott tanulmányokat, majd a mosonmagyaróvári agrárfőiskolát is elvégezte.
Ezután az erdélyi családi birtokon gazdálkodott és aktívan bekapcsolódott a politikai életbe is.

1901. június 27-én feleségül vette az író Bethlen Margit grófnőt, akitől 3 gyermeke született: András, István és Gábor.

1901-től volt országgyűlési képviselő és –  az 1919 és 1921 közti időszakot kivéve – 1939-ig a törvényhozás tagja maradt.

Az első világháborúban több fronton szolgált, a vereség és az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után élesen bírálta a Károlyi Mihály vezette kormány tevékenységét.

A Tanácsköztársaság kikiáltása után az ellenforradalmi erők egyik fő szervezője, a Bécsben ténykedő Antibolsevista Comité vezetője lett.
Az általa létrehozott Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja 1920-ban megnyerte a választásokat. Horthy Miklós kormányzó 1921. április 14-én nevezte ki miniszterelnöknek. Bethlen egy évtizeden át hivatalban lévő, keresztény-nemzetinek nevezett kormánya stabilizálta a trianoni béke sokkját elszenvedő, megcsonkított országot.
Legitimista érzelmei ellenére 1921 októberében meghiúsította a második királypuccsot, a lemondott IV. Károly visszatérési kísérletét a trónra, majd keresztülvitte a Habsburgok trónfosztását.

Az 1921. decemberi soproni népszavazás révén és a baranyai háromszög visszatértével sikerült csökkentenie a területi veszteségeket.
A Bethlen-Peyer-paktummal a rendszer parlamenti ellenzékévé tette a szociáldemokrata pártot.
Bethlen 1922-ben a kisgazdákkal történt egyesüléssel létrehozta az Egységes Pártot, amely a rendeleti úton leszűkített választójog, a nagyobb városok kivételével visszaállított nyílt szavazás révén kényelmes parlamenti többséggel rendelkezett.
Pártjából 1923-ra kiszorította a Gömbös Gyula vezette szélsőjobboldali fajvédőket.

Az évtized közepére a Magyar Nemzeti Bank létrehozásával, 250 millió korona népszövetségi hitel felvételével sikerült stabilizálnia a gazdaságot, csökkentette az állam veszteségeit, új vámrendszer lépett életbe, 1927-ben bevezették a pengőt.

Bethlen helyzete az 1925 végén kipattant frankhamísítási botrány miatt átmenetileg megingott, de lemondását Horthy nem fogadta el.
Kormánya új szociális és kultúrpolitikát alapozott meg, kötelező beteg- és nyugdíjbiztosítást vezetett be, valamint a közegészségügy és a népiskolai hálózat fejlesztésébe kezdett.

Külpolitikája egyértelműen Trianon revíziójára irányult. A határ menti magyarlakta területeket népszavazás nélkül akarta visszaszerezni, népszavazást javasolt a Délvidéken, ahol a magyarság kisebbségben volt, s autonómiát Erdélyben, az ott élő népek egyenjogúsága alapján, ám mindez a kisantant létrejötte miatt elérhetetlennek bizonyult.

Az angolbarát Bethlen Londonra és Olaszországra próbált támaszkodni, de közeledett Németországhoz is.

Az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági világválság Magyarországot is megrendítette. A válság hatásait Bethlen hitelekből próbálta mérsékelni, de végül megszorító intézkedésekre kényszerült.
A növekvő elégedetlenség miatt 1931 augusztusában lemondott, többé nem vállalt kormányzati tisztséget, de a kormánypárt vezetőjeként, majd Horthy tanácsadójaként jelentős szerepe maradt a magyar politikai életben, 1939-tól a felsőház örökös tagja lett. A pártból 1935-ben lépett ki Gömbös Gyulával támadt ellentétei miatt.

Az 1930-as évek közepétől megvalósuló egyoldalú német orientációt – hiába kerültek vissza jelentős magyarok lakta területek a két bécsi döntés révén – ellenezte, miként a zsidótörvényeket és a belépést is a második világháborúba.

1944-ben a német megszállás idején illegalitásba vonult, bujkálása idején kétszer szenvedett agyvérzést. 1944 decemberében a szovjetek elfogták, felajánlotta együttműködését, de házi őrizetben tartották, majd 1945. áprilisban a Szovjetunióba vitték, nehogy megkísérelje a kommunistaellenes erők összefogását.
1946. október 5-én Moszkvában a börtönkórházában halt meg szívbénulásban.
Hamvait 1994-ben hozták haza, és a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték végső nyugalomra.

Bethlen grófot máig a trianoni békeszerződés által megsebzett ország gazdasági helyreállító politikájáért „a nagy konszolidátor” jelzővel illetik.
Emlékét megőrizvén a budai Várban, a Szent György téren és Nagykanizsán is áll szobra.

Díjai, elismerései:

Hódmezővásárhely díszpolgára (1921)
Esztergom díszpolgára (1926)
Makó díszpolgára (1926)
Újkígyós díszpolgára (1927)
Zalaegerszeg díszpolgára (1927)
Kaposvár díszpolgára (1931)
Nagykanizsa díszpolgára (2012)

Fotógaléria: