A filozófiához közelálló film eredeti címe: After the dark, vagyis magyarul: A sötétség után. Mégsem ez lett a magyarra fordított címe, hanem csak annyi: Filozófusok, ezzel is utalva a történetre, miről is lesz benne szó.

Mint már az előző években, idén is nyert a Mindszenty iskola a Határtalanul pályázaton, melynek keretében a 7. évfolyam 6 napra elutazhatott Erdélybe, és felkereshette a régi Magyarország területeit.

Lakóhelyem Csatár. Sok emlék fűz ide, eme kis faluba, ahol felnőttem. A falum két külön részből áll: külső Csatár és belső Csatár. Kiskoromban még belső Csatárban laktam nagyszüleimmel együtt egy nagyon barátságos környezetben.

Az Erdélyben eltöltött kirándulásban nekem a csütörtöki nap tetszett a legjobban, mert szerintem ezen a napon voltak a legizgalmasabb programok, és ekkor láttuk a legszebb tájakat.

A társastáncnak kiváló közösségformáló és kapcsolatteremtő szerepe van, ahogy a fiú odamegy a lányhoz és felkéri őt táncolni, és ahogy a fiú vezeti a partnerét a parketten.

A Határtalanul program keretében május 3-án az évfolyammal Erdélybe indultunk.

Törzsgyökeres zalaiként elmondhatom, hogy nincs szebb vidék, mint a dimbes-dombos Zala megye. Nem csupán azért gondolom így, mert ide húz a szívem, hanem mert bárki lelkét rabul tudják ejteni és el tudják varázsolni a gyönyörű dombságok és a vadregénybe illő zöldellő vidékek. Mindig vissza fogok vágyni ide, hiszen szülőföldemként tekintek erre a tájra.

Iskolánk 7. osztályos tanulói idén is eltölthettek öt napot Erdélyben a Határtalanul pályázat segítségével. Már nagyon sokat hallottam az ott élő magyarok szokásairól, a hegyvidéki tájakról, mégis amikor átléptük a határt, és az alföldet felváltották a hegyek, a látvány meglepően lenyűgöző volt. A domboldalban birkák, tehenek legeltek, a rétek tarkállottak a sokszínű virágoktól.

Szülőföld nem jelent mást számomra, mint megnyugvást és otthont. 18 éve szüleimmel és testvéremmel Zala megyében, Bucsuszentlászlón élek. Minden egyes gyerekkori emlék, a barátok és az iskola is ideköt. Mosolyogva emlékezek vissza azokra a pillanatokra, amikor először ki tudtam mondani azt a szót, hogy otthon.

Május elején az évfolyammal Erdélyben jártunk. Én legszívesebben még mindig ott lennék.

1998 márciusa sötét volt és hideg. Az időjárás inkább a tél közepét idézte, nem a tavaszt, a természet borzasztóan szenvedett. Ezen a márciuson jöttem világra, és aki jelen volt, úgy emlékszik vissza, hogy azon a délutánon kisütött a nap, és az egész Kolozsvárt fényben fürdette meg néhány röpke óra erejéig.

Az EMMI által támogatott Határtalanul pályázat keretében idén is volt lehetőség arra, hogy iskolánk 7. osztályos tanulói ellátogassanak Erdélybe. Ezáltal is ápolva az eddigi kapcsolatokat és megtekinteni a nevezetességeket.

Először rendeztek közgazdász bált a Budapesti Gazdasági Egyetem zalaegerszegi gazdálkodási karán. A rendhagyó eseményen a résztvevők egy rövid tárlatvezetésen tekinthették meg az intézmény kreatív munkatársainak alkotásait.

Napok kérdése csupán, és itt van a nyár! Egészen pontosan már itt van, legalább is az időjárást illetően. De nekünk, diákoknak az utolsó tanítási nap jelenti a nyár kezdetét. Az a mámoros pillanat, amikor otthon letesszük a táskát, és tudjuk: holnap nem kell bepakolni a könyveket, füzeteket. Sőt, nemcsak holnap, hanem egy jó darabig egyáltalán nem lesz szükségünk ezekre a dolgokra.

Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe, hogy valószínűleg valami varázslat lehet a dologban. Igen, ez az egyetlen megoldás. Másként hogyan lehetne, hogy nyolc hosszú év, számtalan hónap, felfoghatatlanul sok óra és néhány óraközi szünet egy szempillantás alatt véget ér. Az élmények egyetlen perccé sűrűsödnek. Furcsa, érdekes, hosszú és mégis rövid perccé, melyben annyi minden megfér egymás mellett: az álmos hétfő reggelektől a pénteki napok véget nem akaró óráin keresztül az otthon töltött nyári estékig. Színek, illatok, ízek, arcok, emberek.

A magyar hősökre emlékeztek országszerte, így Zalaegerszegen is. A Hősök kertjében Vadvári Tibor alpolgármester a történelem jelentősebb eseményeit felidézve emlékezett azokra a katonákra, akik életüket adták hazájukért.

Idén 131 éve, hogy Zalaegerszeget rendezett tanácsú várossá nyilvánították. Ennek emlékére május 13-án ünnepeljük a város napját.

Ebben a tanévben is megrendeztük hagyományos országismereti vetélkedőnket, melynek címe: „Ki tud többet az angol nyelvet beszélő világról?”

Május 20-án, csütörtökön reggel a pályaudvaron találkoztunk osztálytársaimmal és kísérő tanárainkkal. Vonattal indultunk felfedezni a főváros és környéke néhány nevezetességét. Az utazás három órán át tartott.

Kanizsai István Hazámon belül című versével nevezett a Virtuális Városi Diákújság pályázatra.

Nagyon szeretem a tánc minden formáját, azon belül is különösen a néptáncot.

A sátrat a völgyben állították fel. Hogy mikor, arra már senki nem emlékezett. A hatalmas építmény a szivárvány összes színében pompázott, kitűnve a környék piszkos-fehér, kocka házai közül. Az előadás szokás szerint napnyugtakor kezdődött, de már délben tekergett a sor a pénztár előtt. Ezt csupán megszokásból tették, ugyanis fizetniük nem kellett. Az emberek emlékei, a pénztár funkcióját illetően, egyre halványodtak, így jobb híján a lehető legkorábban odamentek, és türelmesen várakoztak. Néha teljesen belefeledkeztek ebbe, és csak az 1. számú cirkuszigazgató rekedt hangja juttatta eszükbe, hogy mire is várakoznak tulajdonképpen. Ezt követően a 2. számú cirkuszigazgató kinyitotta a kaput, és már vonult is befele a nép.

A XXI. században megfigyelhető az emberi kapcsolatok háttérbe szorulása, a technika gyors fejlődése és a fogyasztói társadalom egyre szélesebb körű elterjedése, amelyek meghatározzák az emberek életét. A környezetünkben lévő embertársaink, a minket körülvevő tárgyak hasonlóképpen lényegileg végigkísérik az egész életünket. Egyre nagyobb probléma, hogy elveszítjük az egyéniségünket, és azokkal az anyagi dolgokkal azonosítjuk magunkat, amelyek körülvesznek minket.

Obervellach egy kisváros Ausztriában, Karintia tartományban, az Alpok lábánál. Lakosainak száma kétezer fő körül van. Május 8-án én is oda utaztam. Iskolánk hosszú ideje szervez németet tanuló diákok számára alpesi erdei iskolát. Idén angolosok is csatlakoztak hozzánk, ők a helyi iskolában az angol nyelvi órákat látogatták.

Iskolánkban már több, mint 25 éve működik fotókör. Elsőként az eszközök használatát sajátítjuk el. Amikor már biztos kézzel bánunk fényképezőgéppel, kamerával, akkor Tamás bácsi különböző feladatokat ad nekünk. Sokszor az iskolánk udvarán, a folyosón, esetleg- engedély birtokában – tanítási órán látnak bennünket társaink, amint különböző témákhoz keresünk minél jobb helyet, kameraállást, fényeket, látószöget.

Fél évszázada együtt élő párok erősítették meg házassági fogadalmukat pénteken a Díszteremben. A kulturális műsorral színesített ünnepi esemény Harmatos Lászlóné nevéhez fűződik, akinek ötletét a város vezetése karolta fel.

Speciális libikókával bővült a kertvárosi Bóbita játszótér. A pillangó hinta a Magik Me egyedi játékokat gyártó cég és a General Electric zalaegerszegi telephelyének együttműködésével valósult meg.

Átadták az Eötvös-iskola felújított könyvtári olvasótermét. A beruházás közös összefogással, csaknem egy millió forintból valósult meg.

Alig hallható kopogás törte meg a kórterem fullasztó csendjét, s az ajtó fáradtan nyikorgott, mikor egy fiatal lány résnyire nyitotta és bekukkantott. Alig múlhatott el 16 éves. Szemei –melyek most fürkésző kíváncsisággal mérik fel a terepet- furcsán csillogtak a visszafojtott könnyektől. Nem kellene itt lennie. Mindenki megmondta, nem neki való hely, csak árt magának. Ő mégis eljött. Eljött, mert tudta, hogy el kell jönnie.

Györe Bendegúz Otthonom című versével nevezett a Virtuális Városi Diákújság pályázatra.